Mihai Eminescu: Viszontlátás
- Erdő, erdő rengeteg,
Hogy folyik az életed,
Mert sok idő elszaladt,
Mióta nem láttalak,
S mióta lábam bejárt
Messze földet , hét határt.
- Mint rég, úgy folyik sorom,
A zimankót hallgatom,
Hogy' szaggatja ágaim,
Eldugja patakjaim,
Torlaszolja útjaim,
És elűzi dalaim.
Mint rég, úgy folyik sorom
Forrás táján hallgatom
Nyáron a dojnát, melyet
Én adtam mindenkinek,
S míg a korsajuk telik,
Asszonyok énekelik.
- Hej, szelíd folyóju erdő,
Az idő megy, az idő jő,
Te vénülni mégse fogsz,
Egyre csak fiatalodsz.
- Az idő? Évezred óta
Nézek csillagfényü tóba,
S mostoha vagy jó időben
Lombom, ágam zúg a szélben,
S jó idő vagy mostoha,
Nékem folyik a Duna.
Csak az ember változó,
A világban bujdosó.
De helyünk mi el nem hagyjuk,
Változatlanul maradtunk:
Folyamaival a tenger,
A föld sivatag terekkel,
Holdvilágostul a Nap,
Erdőstül a sok patak.
(1967/1974)
Jékely Zoltán fordítása