JÓ ÉJSZAKÁT VERSEK

Tóth Attila: Álommanó

2009-11-23T17:22:00.002+01:00

Tóth Attila:
Álommanó

Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.

Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.

Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.

Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal.

Delhusa Gjon Vágyak

2009-01-07T18:51:00.001+01:00

T.Fiser Ildikó Álomtündér

2008-11-21T13:53:00.001+01:00

T.Fiser Ildikó
Álomtündér

Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.
Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.
A szép álom tündérlánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.
Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.

József Attila Szép csöndesen aludj

2008-11-21T13:51:00.002+01:00

József Attila
Szép csöndesen aludj

Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már.
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.

Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.

Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.

Csönd van
A virágok most megbocsátanak.

Juhász Gyula ÖREGEK ALTATÓJA

2008-11-21T13:49:00.002+01:00

Juhász Gyula
ÖREGEK ALTATÓJA

Aludjatok, vágyak,
Ne zokogjatok,
Csicsíjja, ti bágyadt,
Rekedt sóhajok!
Szállni a magasba
Minek már, minek már,
Te szív, árva, balga,
Pihenj már, pihenj már!

Aludjatok, vágyak,
Vár az alkonyat,
Fáradtak a szárnyak,
A nagy árny fogad,
Szállni a sötétbe,
Minek már, minek már,
A nótának vége,
Pihenj már, pihenj már!

Horiu Jóéjt!

2008-11-21T13:48:00.003+01:00

Horiu
Jóéjt!

A végtelen pusztákon vágtázó
Kegyes lovas Isten
Tölgyekkel hárfázó
Utadon ő segítsen

Vigyázza ébren álmaid
Hogy szemeid fénye, lobogó fáklyáid
Békében oltódjanak ki a reggeli lármáig
A harmatos hajnali páráig

Gyönyörű termeted előtt
Hajoljanak a tölgyek
Altassanak a legelők
A bársonyosan zöldek

S halkan leheli a szél
Suttogva, üzenve beszél
Te szép!
Neked most Jóéjt!

Gyóni Géza Álmok

2008-11-21T13:46:00.001+01:00

Gyóni Géza
Álmok

Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom -
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szeliden átölel...
De virrad. Ujra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot -
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok.

Gárdonyi Géza Aludjál, aludjál

2008-11-21T13:43:00.001+01:00

Gárdonyi Géza
Aludjál, aludjál

Aludjál, aludjál,
Angyallal álmodjál!
Elindult az angyal
Egy fényes csillaggal,
Egy fényes csillaggal,
Egy csengő csengővel,
Asztalra rakható
Szép arany erdővel.
Szép arany erdőben
Kis ezüst házikó,
Házikó közepén
A tündér Anikó.
Anikó szobája
Tele van virággal,
Virággal, madárral,
Cicával, babával.
A virág kinyílik,
A madár danolgat,
Cica a babával
Föl-alá táncolgat.
Ha szemed lehunyod
Sokáig-sokáig:
Meglátod Anikót,
Ő is hogy bokázik.
Tied lesz a kis ház
Az arany erdővel
A fényes csillaggal,
A csengő csengővel.

Füst Milán ESTE VAN

2008-11-21T13:42:00.002+01:00

Füst Milán
ESTE VAN

Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el se tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? - felelj rá, hogyha tudsz.
Nagy ivben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágúl, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang donog: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Igy volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl, -
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...

A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid, -
Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hirére tán
Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik.
Igy lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.

Álmomban álmodtam

2008-11-21T13:40:00.001+01:00

Álmomban álmodtam

"Reggel, mikor felébredek keresem az álmom,
de bármerre is nézek, sehol sem találom.
Szemembe könny szökik, fáj a valóság,
nem fogom már látni, tudom, ez az igazság.

Gyönyörű álom volt nem fogom feledni,
eszembe juttatta, hogy tanultam meg szeretni.
Könnyeim letörölve felkelek az ágyról,
felveszek egyet gyönyörű ruhámból,

így kezdem a napot, s csukom az ajtót,
lábamra felveszek egy könnyű kis papucsot,
csinálok egy szendvicset, s megeszem lassan,
mindent úgy teszek ahogyan álmomban.

Nyílik a szobaajtó bemegyek csendben,
az ágyon édesen alszik a kedvesem.
Mellé bújok, homlokon csókolom,
szeretlek szerelmem, fülébe suttogom.

Felébred és átkarol, megcsókolja számat,
gyengéden körül öleli a derekamat,
s ekkor összerezzenek, és ébredezni kezdek,
egy álom volt az egész, mégis mindenre emlékezek."

Ecsedi Éva: Csodás álmok jönnek

2008-11-21T13:38:00.001+01:00

Ecsedi Éva
Csodás álmok jönnek

ott, ahol a tenger-szem
csillogva hullámzik,
s madarak röppennek fel,
fel az égig,
ott, ahol a hegyek havas csúcsukkal
a magasba törnek,
ott, ahol az alpesi réten
az anemonák szirmai zenélnek,
ott, ahol a fenyők közt álmosan
bújik a napsugár,
ott a selymes fűben fekve
a kék eget nézem már,
arcod látom felhők közt,
árnyakat a fényben,
s ha szél borzolja hajam,
mint kezed simítása,
elképzelem milyen lenne
szíved dobbanása,

s látom repülni a türkizkék madarat
ott, ahol egy árnyas lombú fa alatt
ülök és rád gondolok, rád gondolok,
könnyeim erednek'
ott a pipacsok közt, végre,
csodás álmok jönnek...

Juhász Gyula - Alvás előtt

2008-11-21T13:36:00.001+01:00

Juhász Gyula - Alvás előtt

Esténkint - régi keresztény szokás volt -
Számot vetek a lelkiismerettel:
Mit tettél ember, mit vétettél ember?
És mit nem tettél ember, most felelj?

Csordultig mindig a szív, e nagy kehely.
Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman
És álmosan, mert minden áldott reggel
A régi vágy von: kelni napkelettel.

Azután mentél, mert az élet: menni,
Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.

És mit vétettél ember? Ember voltál
S embernek lenni: siralmas való már
És dicsőséges. Mint a csillag csillag
S a rög csak rög, az ember is csak ember.
Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel,
Amíg az élet mégis tűrhető,
Míg ébredésre kedv van és erő.
S ha csókokat nem is csókolhat ajkad,
De új igét még mondhat és ha lankadt
Szegény karod az ölelésre, lelked
Ölelni tud jövőt, világot, embert.

Tóth Krisztina Altató

2008-09-14T00:53:00.001+02:00

Tóth Krisztina

Altató

Ezüst cipőben jár a Hold
Kigyúl a légi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt

Aki volt annak ott van ágya
Ágya fejénél ég a lámpa
Feje alatt a párna felhő
Mikor fény gyúl az árnya megnő

Itt lenn is árnyékok a fák
Aki elalszik messze lát
Aki ott fönn van messze néz
Csurog le ránk a lámpaméz

Rasztik Edit Emese Éjszakai képek

2008-09-06T17:51:00.001+02:00

Rasztik Edit Emese
Éjszakai képek

A szép emlékeket őrzi nekem,
Hogyha este rávetül tekintetem,
Az emlékeket visszaadja.
- A Hold az én barátom és az éjszaka.

Rátekintek és sétára hív,
De nincs kivel, és elszomorít,
Pedig tudom, csak hívni kell,
És ott lesz velem, nem hagy el.

Nem maradok magányos az éjben,
Megkacagtat a napfényben.
Ez az egész csak köztünk létezik,
Rajtunk kívül mások nem érthetik.

Éjjel történnek a dolgok,
Amitől minden napom boldog,
Amiről tudom, nem szabad bánni,
És az emlékük sosem fog fájni.

Radnóti Miklós Az Égivándor dala...

2008-09-06T17:48:00.002+02:00

Radnóti Miklós
Az Égivándor dala...

Ha arcodat csillagfény melegíti,
űr hidege szívedet nem dermeszti meg,
s nem fáradsz el sohasem,
mert az Út kiszabja életed
a csillagok között,
az emberek között,
a sötétben,
a Fényben,
a szívekben,
a Létben,
s az Út vezet is,
mert az lett a dolga,
mit régen kiszabtak neki:
lábad alá bársonyt tenni,
lépéseid könnyen venni,
nap-melegben árnyat lelni,
s ha eljön az est
a csillagok között,
az emberek között,
és meg akarsz pihenni,
akkor bölcsőd lesz az Út,
hol gyermekként ringva
feleded a bút,
s bűvös álomban
homlokodra gyöngykoszorút
teszek,
gyengéden, szépen,
mint régen,
hogy bűvös álomban lásd,
kit nem láthatsz napvilágnál,
s előtte térdre omolj
és erőt kérj tőle, Életet,
hogy ha eljön a reggel,
tovább vándorolj,
mert utad szép és örök
a Tündér-fényű csillagok között.

Radnóti Miklós

Mint csillagok ragyogása.

2008-08-31T18:45:00.001+02:00

Mint csillagok ragyogása.

Mint csillagok ragyogása,
Melyeket az Éj tündér hint az ég bársony kékjére,
Úgy ragyogjon fel szívedben a szeretet ezüst fénye.
A szeretet az Élet soha el nem hervadó virága,
Mindig tündököljön fénye, és világítson Neked
Az éjszakák magányába.

Kosztolányi Dezső ESTE, ESTE...

2008-08-31T18:43:00.002+02:00

Kosztolányi Dezső

ESTE, ESTE...

Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.

Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

2008-08-31T18:41:00.002+02:00

Kosztolányi Dezső:
A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán
(1910.)

A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán
ágyamra ül fásultan a magány
és rámtekint és nézdeli magát
és fésüli hosszú, hosszú haját.

Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd
és bontja, oldja tornyos fürtjeit
és oldja, bontja - percre perc enyéz -
és újra kezdi mindig. Sose kész.

És oldja álmom, bontja gondomat,
álomtalan partokat hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésűi,
hosszú haját nevetve fésüli.

Csak hallgatom álomban, éberen,
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.

Kerekes László: Ne félj

2008-08-31T18:38:00.002+02:00

Kerekes László:
Ne félj

Hagyd játszani
Elcsendesült gondolataid
Legalább az álmok ujjait
Ne szorítsd ökölbe...

Miért akarsz a hideg betonon
Elszánt tömegben vonulni?
Miért nem mersz hunyt szemmel
Ringatózni a Vágy-öbölben?

Félsz. Tudom.
Mondanod sem kell.
Látom a csonkának vélt,
Vérző, félig-eltemetett lelket...

Mintha ólommal béleltek volna
Úgy vánszorogsz át
Az egyforma napok
Kőzuhatagai között

De vár Rád egy kavargó perc
És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd
Minden álom megtart, ha hiszel
Itt egy álom, vedd el; ne félj!

Wass Albert: Álomtündérhez

2008-08-31T18:34:00.001+02:00

Wass Albert: Álomtündérhez

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem. . . kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!

Wass Albert Jó éjszakát

2008-08-31T18:31:00.001+02:00

Wass Albert Jó éjszakát

Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.

Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.

Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.

Jó éjszakát, jó éjszakát.

Herner Anna: Álom - Valóság

2008-08-31T18:29:00.002+02:00

Herner Anna:
Álom - Valóság

Harmatos esténk volt már, hűvös,
A nap megvetette dunnáját.
Magam úgy éreztem mint egy bűnös,
Tilalma: nem aludhatja álmát.

A hintaágyban halkan szunnyadtam
Akár az ott égő gyertyaláng,
Valakiről ébren álmodoztam.
Álmodtam - éppen Rólad tán.

Hirtelen valaki mögém lépett,
A levegőben érződött vágya,
Fülembe súgott egy szót, szépet.
Nem volt többé valóság világa.

Sosem láttam arcát, de éreztem;
Mindig is vártam, hogy eljön értem...
Azt súgta: "Szeretlek". Elhittem.
Ő fölém hajolt, tőrrel a kezében.

Hajtsd le párnádra kócos kis fejed

2008-08-31T18:24:00.001+02:00

Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,
Enged, hogy az álom játszhasson veled.
Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,
Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.
Holdsugár fonja álmodat majd körbe,
S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.
El suhan az éj, szinte észre sem veszed,
Álmodat vigyázva fogják a kezed.
Meg nyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,
Létünknek ez, a legszebb szenvedése.
Mert az álom sokszor oly szép is lehet,
De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.
És így nehéz szívvel ébredünk,
Hogy tovább éljük rohanó életünk.
S ha nyújtanak feléd egy segítő
kezet,fogad el, és Estére
nyugodtan hajtod álomra fejed.

Este

2008-08-31T17:53:00.003+02:00

Este

Elfáradt a madár
s egy alvó ágra ült
kottájára dőlt a tücsök
hisz egész nap hegedült

szirmaival takarózik
a jázmin, a gyöngyvirág
és mosolyog álmában.
Megpihent a világ.

Elhajózik a gond,
csendesül a bánat
s eljátssza, hogy szendereg
ki megvetette ágyad.

Varga Nóra Ében-arcú éjszaka

2008-08-31T17:48:00.001+02:00

Varga Nóra
Ében-arcú éjszaka

Ében-arcú éjjel szárnya
ráhajol most a világra,
ében-ízű puha csókját
kortyolgatják hegyek, lankák.
Sötétből varrt nagykabáttal
vonja be a házakat,
szendergő hold
- illó álom -
megcsillanó ezüstszállal
fonja át az utakat.
Fátyol-szelíd hálót terít
merengő ég sátora,
pille-kézzel szerteszórja
kincseit az éjszaka.
Könnyű talpak lépte koppan
fázós kövek rejtekén,
fogvacogva meg-megkoccan
éji ábránd idején.
Dideregve fel-felsejlő
bíbor-bőrű pirkadat,
fények között átderengő
hajnal-szellő hívogat.

Sík Sándor Ezen az áldott estelen

2008-08-28T21:05:00.005+02:00

Ezen az áldott estelen
/Sík Sándor/

Ezen az áldott estelen,
Mikor a hold aranyja
Végigcsókolja nesztelen,
Mint csecsemőt az anyja,
Végigsuhanja csendesen
Az álmodó világot,
Húnyt szemmel én emlékezem:
Édes gondolni rátok,
Sok messzi messzi kedvesem,
Ti szép, komoly barátok.

Cirmos felhőn nyújtózkodik
A bolyhos, álmos égbolt.
Már botladozva bújdosik
A lomb között a kék hold:
Elnyúlok én is. Oly nehéz,
Lebillenős a pillám.
Félálom önt el, mint a méz,
És hintál, mint a hullám.
Kialszik az emlékezés,
Mint ablakon a csillám.

Jó így, anyaszült egyedül!
Így, álmos, így pihenj el.
Pislogass össze gyerekül
A szép anyuska mennyel.
Valami így is egybefon
Én minden édesemmel,
Mi lehet az, találgatom
Bóbiskoló szívemmel, -
Lágy, mint a langyos fuvalom,
És mézes, mint a szender

Őri István: Álom-ének

2008-08-28T20:59:00.001+02:00

Őri István: Álom-ének

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! Újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!

SZABÓ LŐRINC: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL

2008-08-28T20:07:00.003+02:00

SZABÓ LŐRINC: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen...
Igazad van... Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Tóth János: Ragyog az ég

2008-08-28T20:01:00.003+02:00

Tóth János: Ragyog az ég

Az alkony szürke kertjében árnyékok nőnek,
Fényföldben gyökerük, száruk az estbe fut
Napsugarak ütköznek egy hatalmas felhőnek,
A vöröslő fényből mára már, morzsa se jut.

Csillagok bújnak az est fekete ponyvája alól,
Fényük hangtalan, lelkemben csengő kacagás,
A Hold, mint apó sétál, arca sárgálló fényt szór,
Az ég tündököl, s engem elönt az angyali varázs.

Egyedül az éjszakában.

2008-08-28T19:49:00.002+02:00

Egyedül az éjszakában.

Leszáll az éj. A Hold már, fényesen ragyog.
Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok.
Megpihen a természet, szendereg a táj.
Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár.

A tóparton ülök, a föld még őrzi a nap melegét.
A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét.
Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér,
Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér.

Ezernyi hangján szólít meg az éj.
Lágy suttogással köszönt néhány falevél.
A közelben hangosan béka kuruttyol,
A fű közül, a tücsök zenével válaszol.

A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott,
Vidáman táncolnak tükrén a hullámok.
A partról szomorúfűz halvány sziluettje,
Borul bánatosan az ezüst víztükörre.

Néhol csobban a víz, a sás halkan susog,
Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj.
A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.

Szomorú arcomat az ég felé emelem,
A Holdat keresi fáradt tekintetem.
Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát?
Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?

Most is holdfényben füröszti meg arcom,
Megpróbálja lemosni, a szomorúságom.
A csillagok is huncutul rám kacsintanak,
De nyomát sem látják arcomon mosolynak.

Felkelek, és lassan aludni indulok,
A sötétség feketén köröttem' imbolyog.
Kézen fog a magány, ő kísér utamon,
Az egyedüllét terhét cipelem vállamon...

Szuhanics Albert Naplemente

2008-08-28T19:45:00.002+02:00

Szuhanics Albert Naplemente

Az ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.

Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.

Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.

Álmodván, az ő álmait,
milyen lesz holnapunk?
Kihunyó fénye vánkosán
nagy álmodók vagyunk.

Sötét a táj, sötét az ég,
ragyog a holdsugár.
Ezüstös fénye megtalál,
s az arcunkon szitál.

Lebben a szél, fodroz a víz,
vadvirág illatozz!
Aludj, pihenj fáradt napunk,
szép álmot harmatozz!

Álmodj fényes szelekről te,
álmodj kék eget!
Kék egeden játszadozó
fehér felleget.

Álmodj dolgos emberekről,
kalászok kazalban.
S a te fényed ott ragyogjon
az arató dalban!

A sugarad mindent éltet,
növényt, s állatot.
És a világ boldogsága
ha álmod álmodod.

Bartalis János:Várlak

2008-08-28T19:41:00.003+02:00

Bartalis János:Várlak

Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.

Sopánka Álmodj velem kedvesem!

2008-08-21T23:12:00.004+02:00

Sopánka
Álmodj velem kedvesem!

Olyan jó Veled lenni,
Naponta együtt élni,
Te vagy az én mindenem,
Álmodj velem kedvesem!

Vágyom lelked minden nap,
Ha meleg van, hogyha fagy,
Mert szeretlek életem,
Álmodj velem kedvesem!

Megigézel édesem,
Kívánságodat lesem,
Rád gondolok éjeken,
Álmodj velem kedvesem!

Csodálatos vagy nekem,
Megszépíted a lelkem,
Vágyom Terád csendesen,
Álmodj velem kedvesem!

A szívem csak Rád vágyik,
Tereád mindhalálig,
Nélküled csak gyötrelem,
Álmodj velem kedvesem!

Felborzolod a lelkem,
Legyen Tied a szívem,
Vágyakozom édesen,
Álmodj velem kedvesem!

Szeretgessél ügyesen,
Bújjál mellém szívesen,
Viselkedjél rendesen,
Álmodj velem kedvesem!

Hiányzol mindig nagyon,
Én szerelmes angyalom,
Legyél mindig mellettem,
Álmodj velem kedvesem!

Hánykolódom éjente,
Vágyom Rád reggelente,
A helyemet nem lelem,
Álmodj velem kedvesem!

Te vagy mindig a vágyam,
Imádlak rózsaszálam,
Este sokat szenvedem,
Álmodj velem kedvesem!

Odahajolok hozzád,
Csókolom a szép orcád,
Suttogom szerelmesen,
Álmodj velem kedvesem!

B. Huszta Irén: Álmodj velem

2008-08-21T23:07:00.002+02:00

B. Huszta Irén: Álmodj velem

Olyan szép ez az álom
Ne ébredj fel!
Hagyj kicsit álmodni! Most
Ne ébressz fel!
Könnyű angyalszárnyakon
Repülök én,
Körülölelsz, s megszűnik
Idő és tér.

Érzem veled egy vagyok,
Mint te velem
Fényedben feloldódom
Könnyű leszek,
Eltűnik minden fájdalom,
Minden remény,
Minden vágy kielégül, míg
Miénk a fény.

Pilleszárnyú kis álom,
Ne hagyj ma el!
Jó lenne beléd halnom -
Ne engedj el!
Életem halál, az álmom
A tiszta lét
Egysége, melyben izzik, mint
Alkonyi ég

Nyárvégi napnyugtakor -
Isten fénye
És nem hasonlítható
Szeretése.
Fogd kezem, s hagyd érezni,
Ne kelljen még
Az egyedül-létbe halnom
Egy kéz elég!

Kalina : Álmodj velem

2008-08-21T22:58:00.002+02:00

Kalina : Álmodj velem

Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran – lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez… Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;
szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom… A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem… Mert a tiéd vagyok.

Móricz Eszter Álmodj velem

2008-08-21T22:55:00.001+02:00

Móricz Eszter Álmodj velem

Álmodj velem nyarat,
hosszú-hosszú utazást.
Álmodj velem kék eget,
sűrű, aranysugarat,
mámoros dalokat.
Zöldellő réteket,
barázdát a földeken.
Álmodj velem szerelmet,
fájó,-boldog ölelést.
Álmodj velem barna-
bársony, csúcsos hegyeket,
álmodj velem nyugalmat,
cikázó fellegeket.
Álmodj mosolyt, s rózsát
szomorú arcomra.

Álmodj velem

2008-08-21T22:53:00.002+02:00

Álmodj velem

Lehet, hogy nem is vagyok...
Lehet hogy te sem vagy...
lehet, hogy csak álmodtalak,
s magamat is álmodtam...
lehet hogy ez az egész
mi történik velem:
hogy befogad szemem
s érted dobog szívem-
-belefér egy álomba...
...de ha így van:
ha álom vagy-
-légy szép álom,
én csak azt várom
jöjj értem, úgy kérem:
gyere,álmodj velem...

(Dreaming58)

Gary Hun Álmodj velem

2008-08-21T22:46:00.002+02:00

Gary Hun Álmodj velem

Álmodj velem egy éjszakán,

Ha gond gyötör, ha bánt magány,

Álmodj, ha szíved összetört,

Hogyha a bánat meggyötört,

Álmodj, ha a sors ott talál

Az élet árnyékos oldalán,

Ha összeroppantott a bú,

S szorítja szíved sok tabu,

Álmodjál velem, és ne félj,

Bújj közel hozzám és mesélj,

Mondd el, mi lelkeden a súly,

Ha a rosszkedved szele fúj,

Álmodd, hogy mellemen halkan sírsz,

S kikönnyezed magadból a kínt,

Álmodd, hogy féltelek nagyon,

Hogy csókod visszacsókolom,

Álmodj velem, ha üres az ágy,

Álmodj velem, ha kínoz a vágy,

Álmodj, ha szerelemtűz éget,

S álmodban átölellek Téged,

Álmodd, hogy kebled csókolom,

Álmodd hasadra homlokom,

S hogy tárt combodon két kezem,

Mert tested ízét élvezem,

Álmodd, hogy szerelem éhe hajszol,

Eperszín ajkaiddal felajzol,

Térdelsz, s karom magamhoz láncol,

Ujjbegyem a hajadban táncol,

Felfalsz, és élvezzük a mámort,

S halljuk felettünk repdesni Ámort,

Testünket nyila, összetűzi

S ajkadat velem összefűzi.

Álmodd azt, hogy forr a vérem,

Hogy szerelemittasan kérem,

Nyílj meg nekem, és úgy szeress,

S álmodj magadba engemet!

Álmodd, Benned feszülök, várva,

Hogy körbefonsz, magadba zárva,

És elkap a vágy újra meg újra,

Vonaglunk ketten egybeforrva,

Aztán azt, hogy a csend megül,

Hogy kibújt Hold a domb mögül,

S izzadt hajszálad fonalán

Fon Neked ezüstfény glóriát,

Álmodd kezedet a karomra.

Álmodd fejed a mellkasomra,

És a csendben hallhatod,

Hogy szívem érted dobog!

Álmodd, hogy álmod véget ér,

Felébredsz, s szíved arra kér,

Nessa:Egy éjjelen

2008-08-21T22:14:00.003+02:00

Nessa:Egy éjjelen

Eljött az éj s most megint gondolkozom.
Nem tudom ki vagyok és hogy ki akarok lenni.
Madár az égen hogy szabadon száljak?
Vihar a szélben hogy bármerre járjak?
Nem.
Legyek csillag!
Csillag az égen mely éjszaka
fényesen ragyog.
Egy fény, szabad, szép,
érzéseket kifejező jelenség,
ez legyek én.
Ez kit mindenki szeret,
ki mindenkit lát.
És ne csak legyek, hanem hiszem
hogy egy szép éjszakán
mikor felnézek az égre
és egy csillag visszakacsint rám,
én is azzá válok.

Bogdán András: Álmodó

2008-08-21T21:42:00.002+02:00

Bogdán András:

Álmodó

Amikor lehunyod két csillag-szemed,
Amikor párnádra hajtod a fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.

Amikor lépted rossz útra téved,
Amikor sorsod nehéznek érzed.
Amikor egyedül maradtál végleg,
Amikor nincs más - vezetlek Téged.

Amikor sírnál - de elfogyott könnyed,
Amikor érzed - a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad,
Amikor örök vendég a bánat.
Amikor felhők ültek a szemedre,
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon.
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a halál érted.
Akkor élni én hívlak Téged...

Álmodj patakot, virágzó rétet,
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.
Álmodj napot, szellőt - fényeket,
Csillagok vándora - élj életet...

Vas Katalin Álmodj szépeket

2008-08-21T21:39:00.001+02:00

Vas Katalin Álmodj szépeket

Álom rebben már a pillákon
Egyre hosszabb időre
csukódik le a szem
Végül az álom csókja
lezárja teljesen
Békés angyalarc
imára mozduló kezek
Így alszik el
minden kisgyerek

Peer Krisztián: Aludni jó

2008-08-21T21:35:00.003+02:00

Peer Krisztián: Aludni jó

A világ nagy ágy.
A guruló ágy.
A gyerekkori betegágy, kint a nyílt vízen.
Alig mozdulhatni attól a rengeteg mindentől,
ami két alvás között kellhet.
Jó reggelt, cigaretta!
Jó reggelt, kávé!
Hogy aludtatok?
Dörzsölöm az álmot.
Az emlékezhetetlent, az elmesélhetetlent,
hogy majdnem meghaltam,
érted?, majdnem meghaltam.
Pillanatonként fogy. Zsugorodik:
előbb egy kerek történetté,
aztán egyetlen majdnemmé.
Dörzsölöm a szemem, a lencsét,
hogy visszanyerjék kint és bent a tárgyak
előbb a formájukat, aztán a méretüket.

B. Radó Lili: Esti dal

2008-08-17T15:25:00.002+02:00

B. Radó Lili: Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

Hajas György Altató

2008-08-17T15:14:00.002+02:00

Hajas György Altató

A kertben lassan elhal a madárdal,
Csak néhány vad éji hegedűs zenél
Itt-ott fortissimó szerelmi dalt nekünk,
Miközben álomölelésem tart karomban
Téged.

Álmodd álmomat és képzeld tengerízű
Öledbe csókom, és érezd szerelmem
Teljességét, tárulj ki és felejtsd szemérmed!
Szédült egekbe repítsen vágyunk
Varázsa!

Hagyd, hogy édes fáradtságod
Elöntsön, ne öltsd magadra újra
Szemérmed köntösét, engedj lelkedbe
Engem mindörökre. Álmodd velem Kedves,
Álmodat.

Sík Sándor: Este az ablakban

2008-08-17T15:10:00.002+02:00

Sík Sándor: Este az ablakban

Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.
És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.
A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.
Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.
Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong.

Angyal szállt.....

2008-08-15T23:26:00.002+02:00

Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét....

Barnaky Miklós: Távolság

2008-08-15T23:24:00.003+02:00

Barnaky Miklós: Távolság

Ha néha, éjjelente meg-megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vigaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy.

Thalis Silvenier - Neked adom lelkem

2008-08-15T23:20:00.001+02:00

Thalis Silvenier - Neked adom lelkem

Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.
Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.
Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.
Valahol messze, egy manó útra kel,
S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang?
Hát hunyd le szemed és Te is láthatod
Az előttünk nyíló mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.
Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.
Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok,
Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom.
Náladnál fontosabb nincs e világon!
Senki más nem látja, nem ismerheti,

Váci Mihály - Nélküled

2008-08-15T23:15:00.001+02:00

Váci Mihály - Nélküled

Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled
szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-le hullom, de sóhajom
utánad felemel.

Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

Mihályi Réka Álommanó

2008-08-15T23:12:00.001+02:00

Mihályi Réka Álommanó

Van egy manócska, akit úgy hívnak Szuszi.
Mikor homlokodra száll az esti puszi,
Fejedben mocorog, fiókjait lesi,
a nadrágját, vagy a zokniját keresi?

Hát nem ilyen szétszórt ez a csöpp manócska,
megvan a zoknija, bár kicsit már ócska...
Szuszi csak az ódon fiókokat nézi,
miben a képeket, emlékeket őrzi.

Mikor már csak lassan pihegsz behunyt szemmel,
Szuszi fog egy fiókot, kezdi egy szebbel...
Bele-bele kukucskál, lassacskán húzza,
Ilyenkor még kezed a lepedőt nyúzza.

Szuszi már mosolyog, látja mi van benne,
Látja, hogy lábikód az egekbe menne.
A kék ég madarakkal. Ez a fiók-kép,
A manó megunja, hát arrébb áll ekképp.

Mást akar most, nem kék eget, madarakat,
Kihalt utcák várják, s pár betört kirakat.
Alszik a város kék paplanba takarva,
Továbblép a manó a nyüzsgést akarva.

Nyári kép, dúdol a Nap, cikázik a lég,
futnak együtt, kézen fogva, harsog az ég,
Sokaság, meg sem áll, nevetve elterül,
Boldogság kerülget, de aztán elkerül.

Ráfagy a mosoly a kismanó arcára,
megáll, emlékszik a Boldogság-harcára.
"Értelmetlen harc egymás ellen.
Önmagunkkal szemben...a másik mellett."

De koppan egy piros gomb a manó fején,
Felkonyul és ott terem máris a helyén.
Eszébe jut, hogy ő dolga felejteni,
nem kéne ezt az emléket elejteni...

Keres egy másikat, ami már porosabb,
Látszik is rajta, mert a fiók szorosabb.
Rángatja a manó, már majdnem rugdalja,
a kíváncsiság az oldalát furdalja.

Mi lehet benne? A legmerészebb vágyad?
Nagyokat nyög közben alattad az ágyad...
Mi lehet benne? Féltve lopott félelmed?
Vagy képek arról, mit elhagytál hol leld meg...

Gondolja a manó, hát most meg mit tegyen?
Rugdalja még szét, igyon, vagy inkább egyen?
Még most se nyílik, a manó tiszta ideg,
Közben meg egyre közeledik a hideg.

Megfogja a manó, hirtelen kirántja,
A fiókból kiborul minden pikrántya.
Dühöng a manó, vörös az ábrázata,
Eláll a lélegzete, a káprázata.

Meglátja azt amit mindig is keresett,
Ami nagy volt rá, s miben párszor elesett,
Ott hevert most a nagy kupac pikrántyában,
S a manó beleugrott a nadrágjába.
Mihályi Réka

VÁRNAI ZSENI: MOST ESTE VAN...

2008-08-15T23:08:00.002+02:00

VÁRNAI ZSENI: MOST ESTE VAN...

Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.

Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.

Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

2008-08-14T21:35:00.004+02:00

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan, ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám, haraggal,
csak mosolygva suttogná a szélben:
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

Mihai Eminescu: Viszontlátás

2008-08-06T05:05:00.002+02:00

Mihai Eminescu: Viszontlátás

- Erdő, erdő rengeteg,
Hogy folyik az életed,
Mert sok idő elszaladt,
Mióta nem láttalak,
S mióta lábam bejárt
Messze földet , hét határt.
- Mint rég, úgy folyik sorom,
A zimankót hallgatom,
Hogy' szaggatja ágaim,
Eldugja patakjaim,
Torlaszolja útjaim,
És elűzi dalaim.
Mint rég, úgy folyik sorom
Forrás táján hallgatom
Nyáron a dojnát, melyet
Én adtam mindenkinek,
S míg a korsajuk telik,
Asszonyok énekelik.
- Hej, szelíd folyóju erdő,
Az idő megy, az idő jő,
Te vénülni mégse fogsz,
Egyre csak fiatalodsz.
- Az idő? Évezred óta
Nézek csillagfényü tóba,
S mostoha vagy jó időben
Lombom, ágam zúg a szélben,
S jó idő vagy mostoha,
Nékem folyik a Duna.
Csak az ember változó,
A világban bujdosó.
De helyünk mi el nem hagyjuk,
Változatlanul maradtunk:
Folyamaival a tenger,
A föld sivatag terekkel,
Holdvilágostul a Nap,
Erdőstül a sok patak.
(1967/1974)
Jékely Zoltán fordítása

Kosztolányi Dezső Az éj, az álom s a kínok

2008-08-06T05:01:00.002+02:00

Kosztolányi Dezső
Az éj, az álom s a kínok

De éjidőn szörnyűket álmodunk.
Jönnek felénk piros, kis ördögök,
izzó vaspántba lüktet homlokunk,
sárkányok űznek, krampusz ránk röhög.
Mint a fegyencek járunk szédelegve
cselédlépcsőkön mocskos éjjelekbe,
tengert iszunk s szomjunknak nem elég,
éhségünket eteti az ebéd.
Kincsek között, bársonyba, jóllakottan,
dús asztaloknál vagyunk éhesek,
és ránk vicsorog a sötét sarokban
egy tüzesszemű, ordas, éhes eb.

ÁLMOS KICSI MADÁRSEREG

2008-08-06T04:58:00.001+02:00

ÁLMOS KICSI MADÁRSEREG

Álmos kicsi madársereg
gyűl fészkére, lel tanyát,
rejti őket lombrengeteg -
Jó éjszakát!
Forrás sóhajt, meg-megcsobban,
a mély erdő hallgatag,
kert-virág piheg nyugodtan -
Szép álmokat!
Hattyú vonul át a vizen,
s a nádasban elpihen;
álmodjál csak - angyal védjen! -
Szép csendesen!
Tündérhad száll az éjen át,
ragyog ezüstös holdvilág;
mély álmot hint, harmóniát -
Jó éjszakát!
(1934)
Kibédi Sándor fordítása

Komáromi János Álmok

2008-08-06T04:54:00.001+02:00

Komáromi János Álmok

az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben

mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben

légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet

Létezik egy világ ahol minden lehet

2008-08-04T01:07:00.001+02:00

Létezik egy világ ahol minden lehet,
ha engeded az éjji tündér odavezet.
engedd hogy kézenfogjon,s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd ,hogy a tündérvarázs
lágyan megérintsen.
Tárd ki hát a szíved ,vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körűlvesz tégedet.
Itt győz a jó és és igazak a szavak,
s a szétfoszlott álmok újra
szárnyalhatnak!

Kun Magdolna - Szeretnék

2008-08-04T00:59:00.002+02:00

Kun Magdolna - Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,
elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely
dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket, szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok, s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

Szemeden álompillangó pihen

2008-08-04T00:56:00.001+02:00

Szemeden álompillangó pihen,
álmaid, vágyaid földje üzen.
Felhő mögé bújt a Hold,
szobádba egy kis kobold
füledbe játszik lágy dallamot,
titkon lesnek a csillagok,
langy szellő simogatja arcod,
lassan feladod a harcot
és elhagyod e való világot.
Úgy tűnik, elengedlek,
de csendben elkísérlek,
s titkon, lopva nézlek
miközben álmod körbefon.

Netelka : Szerelmes altató

2008-08-04T00:50:00.002+02:00

Netelka : Szerelmes altató

Tíz körmöm tíz ragyogó csillag,
hátamon folyik el a Tejút,
szempillámmal Téged takarlak,
s mondok neked mesét, halk szavút.

Tekintetem óvó végtelen,
ajkam gyöngéd, dél-nyugati szél,
hajnalként simít a két kezem -
súg-búg a lélek, a test beszél.

Tenyerem est, szemem a holdfény,
két karom akár az alkonyat,
éj lobban az ujjaim hegyén -
kedves, álmodj édes álmokat.

Netelka : Éj a tenyeremben

2008-08-04T00:46:00.002+02:00

Netelka : Éj a tenyeremben

Elteszem emlékbe ezt a május estét.
Vásznam a gondolat, s a szó rajta a festék.
Elteszem magamnak téli éjszakákra,
mikor majd havazik, és bánat ül a fákra.

Most még csodás az alkony, lilába hajlik,
az ég pereméről a mélybíbor lefoszlik,
elfolyik a zöld, a narancs és a sárga,
árnyakat terelget az ósdi utcalámpa.

Hunyt szemmel hallgatom: zakatol egy vonat.
Szétfutnak a sínek a szempilláim alatt.
S míg a kertkapuban szédeleg a sötét,
az est vállamra borítja hűvös köntösét.

Csöndben szétgurul a fák között az éjjel,
fekete gyöngy szalad a fűben szerteszéjjel.
Fölkapok egyet és tenyerembe zárom.
Szorítom reggelig - s lám, eltűnt mint egy álom.

Keress egy csillagot

2008-08-04T00:19:00.003+02:00

"..Keress egy csillagot az égnek tengerén.
Mily fénylő drágakő, e csillag az enyém.
Magasan fenn ragyog, hirdetvén; itt vagyok!
Választott csillagom, őriz, míg álmodom...
Bárhol jársz, rád tekint, üdvözöl téged itt.
Elválaszt óceán? nézz fel és gondolj rám!
Ő nekem hírt jelez, nem feledsz engemet!
Amikor meglesed, százszorta fényesebb..!
Ha rólad álmodom, fénye hozzád oson.
Sugara szeretget, cirógat, melenget.
Nem maradsz egyedül, amíg távol vagyok!
Sötétben vigyáz rád, angyali csillagod..."

Kormányos Sándor Hold sarlóján

2008-08-04T00:14:00.002+02:00

Hold sarlóján
Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka.

Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél.

Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
Kormányos Sándor

Ha most elalszol

2008-08-04T00:10:00.001+02:00

Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.

Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!

Angyal szállt az éjszaka mellém

2008-08-04T00:07:00.001+02:00

Bogdán András Álmodj...

2008-08-03T23:46:00.002+02:00

Bogdán András Álmodj...

Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hû társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetõt
Álmodj csókkal perzselõ szeretõt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövot, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket...

Áfonya : Séta súlytalan lélekkel

2008-08-03T23:38:00.001+02:00

Áfonya : Séta súlytalan lélekkel

Bárányok legelnek az ég mezején,
pompás az idő, így nyár elején.
Mezítláb sétálok,
szívemben dallamok,
s dúdolva ballagok felhők tetején.

Elfeledett, kócos kis ösvényeken,
kacagva törve át sövényeken.
Egy tisztáson megállok,
lepkéket számlálok
meg katicát zöldneszű növényeken.

Vén fák árnyas ágai átkarolnak,
szellő szőtte mesékről dalolnak.
Csak hallgatom némán,
s hatása énrám
kimondhatatlanul megnyugtató.

A természet langyos ölelésében,
virágszőnyeg puha kényelmében,
szivárványszárnyára vesz az álom,
s messze repít, túl minden határon.

Dsida Jenő Jó éjszakát

2008-08-03T22:12:00.001+02:00

Dsida Jenő
Jó éjszakát
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!

ADY ENDRE: SZELID, ESTI IMÁDSÁG

2008-08-03T19:54:00.003+02:00

ADY ENDRE: SZELID, ESTI IMÁDSÁG

Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.

Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.

Ne ülje szívemet,
Nyomorék szivemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.

Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.

Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.

Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhitattal,
Altató áhitattal.

Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam: "Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csön-
des éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám, vi-
selj gondot rám, ámen."

Álom

2008-08-03T19:51:00.002+02:00

Álom
Elpihen a természet,
szendereg a világ.
Az éjbe leheli illatát a virág.
A fény is pihenni tér,
csak lelkünkben pislákol a fénye,
angyalszárnyak suhannak az éj sötétjébe.
Fényével betakar az ezüst holdvilág,
kívánok neked szép és jó éjszakát!

Álmodj szépet

2008-08-03T19:34:00.002+02:00

Álmodj szépet, hisz tudod
Most is vigyáznak Rád
A kedves angyalok.
Minden pillantásuk
És szavuk én vagyok,
Míg odakint a sok-sok csillag
Szívemből ragyog.
Az ezüst hold alatt
Csendre intem a madarakat,
Szeleket, bokrokat,
Hogy csend és nyugalom
Kísérje álmodat.
Fű közé rejtem
Lépteim zaját
Csókjaim csöndje
Kíván jó éjszakát!

Mikor este a gyertyák csendben égnek

2008-07-30T22:26:00.003+02:00

Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...

Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...

Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...

Életet kaptál, egy nagy lehetőséget mára,
hogy dédelgesd, vigyázz az egész világra,
egyedül Rajtad múlik, mit kezdesz vele,
s az életnek szép nyara lesz-e, vagy hideg tele...

Tárd ki szíved, nagyra tárd, adj sok-sok fényt,
szereteteddel nyújts vigaszt, nyújts bíztató reményt,
s talán egyszer, ha Te is, ha mindenki ezt teszi......
az ablak mögötti gyermek bánatát végleg elviszi......
SZERESS.

Komáromi János(koma):Jó éjszakát!

2008-07-30T22:21:00.003+02:00

Komáromi János(koma):Jó éjszakát!

Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.

Szelíd csillagok
vigyázzanak rád,
suttogják helyettem

"Szebb és jobb éjszakát!"

http://sztikevers.gportal.hu/gindex.php?pg=27250324&stid=11268

Álmok

2008-07-30T22:18:00.002+02:00

Álmok

az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben

mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben

légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet

Egyedül az éjszakában...

2008-07-30T01:00:00.001+02:00

Egyedül az éjszakában...

Leszáll az éj. A hold már, fényesen ragyog.
Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok.
Megpihen a természet, szendereg a táj.
Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár.

A tóparton ülök, ahol a föld még őrzi a nap melegét.
A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét.
Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér,
Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér.

Ezernyi hangján szólít meg az éj.
Lágy suttogással köszönt néhány falevél.
A közelben hangosan béka kuruttyol,
Fű közül egy tücsök zenével válaszol.

A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott,
Vidáman táncolnak tükrén a hullámok.
A partról szomorúfűz halvány sziluettje,
Borul bánatosan az ezüst víztükörre.

Néhol csobban a víz, a sás halkan susog,
Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj.
A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.

Szomorú arcomat az ég felé emelem,
A holdat keresi fáradt tekintetem.
Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát?
Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?

Most is holdfényben füröszti meg arcom,
Megpróbálja lemosni, a szomorúságom.
A csillagok is huncutul rám kacsintanak,
De nyomát sem látják arcomon mosolynak.

Felkelek, és lassan aludni indulok,
A sötétség feketén köröttem’ imbolyog.
Kézen fog a magány, ő kísér utamon,
Az egyedüllét terhét cipelem vállamon…

Radnóti Miklós: Álomi táj

2008-07-30T00:34:00.003+02:00

Radnóti Miklós:
Álomi táj

Ha az éjszaka korma lecsöppen,
Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:
fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
csillagkoszorúit az éj.

Ha a hold feje vérzik az égen
s gyürüző köröket ver a tóban a fény:
átkelnek az árnyak a sárga vidéken
s felkúsznak a domb peremén.

S míg táncra libegnek az erdőn,
toppantva, riadtszivü fészkek alatt,
lengő levelek szeme nézi merengőn
a tükörre csapó halakat.

Majd hirtelenül tovalebben,
nagy szárnyakon úszik az álomi táj;
sodródik a felleges égen ijedten
egy féleleműzte madár

s a magány szelidebb a szivemben
s rokonabb a halál.

RADNÓTI MIKLÓS - ÉJSZAKA

2008-07-30T00:25:00.001+02:00

RADNÓTI MIKLÓS - ÉJSZAKA

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon,
csönd van a házban, az éber egér sem kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

HOLDFÉNY

2008-07-29T23:51:00.002+02:00

HOLDFÉNY

A telihold a városra ült
meseszerű, sejtelmes a világ,
aki most indul „odafel”
csak felszalad a fényen
és visszanézve
csillogó világot lát.

Reggel majd a nap
már csak neked kel fel
hát álmodj szépeket,
jó éjszakát.

Boldog pillanatokra vágyom..

2008-07-29T23:37:00.002+02:00

Boldog pillanatokra vágyom.. Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok?-kérdezte aznap este a csillag.
A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát.

Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
-Nem...nem. Nem annyira ritkák. Csak hát...az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat.
Pedig az --hogy mondjam neked?--a szív ügye.
-Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
-Hagyjál most, álmos vagyok.
-Mesélj!-erősködött a csillag.-Mesélj róluk.
-Egy fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében. Egy pár sportcipő Fotisz ágya alatt. Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban... Egy masni a hold színével... Jó éjszakát!

Ma este nagyon álmos vagyok.
-Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
-Szeretlek! Nagyon!
-Jó éjszakát!-mondta a csillag leírhatatlanul boldogan. :)

Mihail Eminescu:Jó éjszakát!

2008-07-29T22:52:00.001+02:00

Mihail Eminescu:Jó éjszakát!

Ezernyi álmos kis madárka
fészkén lel altató tanyát,
elrejti lombok lenge sátra, -
jó éjszakát!

Sóhajt a forrás, néha csobban,
a sötét erdő bólogat,
virág, fű szendereg nyugodtan, -
szép álmokat!

Egy hattyú ring a tó vizében,
nádas-homályban andalog;
ringassák mély álomba szépen
kis angyalok!

Tündérpompájú égi tájon
felkél az ezüst holdvilág;
összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!

(Dsida Jenő fordítása)

Somogyváry Gyula: Csillagok alatt

2008-07-29T22:42:00.002+02:00

Somogyváry Gyula: Csillagok alatt

Lenéznek rám az égi csillagok.

Ők látnak téged. Csendes ablakod
üvegjén át most mosolyogva néznek
s tudom: becéznek.

Milyen jó a csillagoknak!

A lelkembe is beragyognak
s elhozzák nékem a te képed
-áthidalják a messzeséget-
s homályán át az éjszakának
látlak.

Somogyváry Gyula: Jó éjszakát...

2008-07-29T22:38:00.001+02:00

Somogyváry Gyula: Jó éjszakát...

Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom a messzeségen át:
jó éjszakát!

Ha nem volna a kettőnk lelke - egy,
azt mondanád:
szellő suhant a rózsabokron át...
és sápadt arcod s lehunyt két szemed
eléje tartanád.
De mert a kettőnk lelke egy:
érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.

Üzenet, csók. A csillagnéző lelkem
szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.
Sötétben állok. Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát...

KÉP

2008-07-27T10:53:00.001+02:00

KÉP

2008-07-27T10:51:00.000+02:00

Kormányos Sándor Hold sarlóján

2008-07-27T10:35:00.001+02:00

Tóth Árpád: Jó éjszakát

2008-07-27T10:21:00.002+02:00

Tóth Árpád: Jó éjszakát

Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

Ha most elalszol

2008-07-26T20:53:00.003+02:00

Angyal szállt az éjszaka mellém

2008-07-26T20:46:00.004+02:00

Angyal szállt az éjszaka mellém
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorság,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.

vers képen

2008-07-26T20:32:00.000+02:00

Thalis Silvenier Álmodj szépeket

2008-07-26T19:55:00.004+02:00

Álmodj szépeket

Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egeszen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat szákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!