Varga Nóra
Ében-arcú éjszaka
Ében-arcú éjjel szárnya
ráhajol most a világra,
ében-ízű puha csókját
kortyolgatják hegyek, lankák.
Sötétből varrt nagykabáttal
vonja be a házakat,
szendergő hold
- illó álom -
megcsillanó ezüstszállal
fonja át az utakat.
Fátyol-szelíd hálót terít
merengő ég sátora,
pille-kézzel szerteszórja
kincseit az éjszaka.
Könnyű talpak lépte koppan
fázós kövek rejtekén,
fogvacogva meg-megkoccan
éji ábránd idején.
Dideregve fel-felsejlő
bíbor-bőrű pirkadat,
fények között átderengő
hajnal-szellő hívogat.