Peer Krisztián: Aludni jó


Peer Krisztián: Aludni jó

A világ nagy ágy.
A guruló ágy.
A gyerekkori betegágy, kint a nyílt vízen.
Alig mozdulhatni attól a rengeteg mindentől,
ami két alvás között kellhet.
Jó reggelt, cigaretta!
Jó reggelt, kávé!
Hogy aludtatok?
Dörzsölöm az álmot.
Az emlékezhetetlent, az elmesélhetetlent,
hogy majdnem meghaltam,
érted?, majdnem meghaltam.
Pillanatonként fogy. Zsugorodik:
előbb egy kerek történetté,
aztán egyetlen majdnemmé.
Dörzsölöm a szemem, a lencsét,
hogy visszanyerjék kint és bent a tárgyak
előbb a formájukat, aztán a méretüket.