Bogdán András:
Álmodó
Amikor lehunyod két csillag-szemed,
Amikor párnádra hajtod a fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved,
Amikor sorsod nehéznek érzed.
Amikor egyedül maradtál végleg,
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed,
Amikor érzed - a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad,
Amikor örök vendég a bánat.
Amikor felhők ültek a szemedre,
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon.
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a halál érted.
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet,
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.
Álmodj napot, szellőt - fényeket,
Csillagok vándora - élj életet...